Az egri és a szekszárdi bikavérek karakterükben eltérnek egymástól, hiszen az egyik egy északi, a másik egy déli fekvésű borvidékről származik. Közös azonban bennük, hogy a vörös házasítás alapját mindkét borvidéken a kékfrankos jelenti. Hogy ez mennyiben érezhető a borokban, arról az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj Budapesten megrendezendő kóstolóján lehet tapasztalatokat szerezni.

Nem kizárólag a borászok döntenek arról, hogy mely szőlőfajták kerüljenek a bikavérekbe, az adott borvidékre vonatkozó szabályozást is figyelembe kell venniük. Mind az egri, mind a szekszárdi előírások egységesek abban a tekintetben, hogy a bikavér alapját a kékfrankosnak kell adnia.

Hogy ez miért fontos, arról Mészáros Gabriella borismereti szaktanár így nyilatkozott: „A termőhelyi adottságokból fakadó egyediséget leginkább olyan fajtákon keresztül lehet bemutatni, amelyek önmagukban is egyéniségek, de hagyják érvényesülni az őket körülölelő klímát, talajt, összességében a természeti környezetet is. A kékfrankos erre tökéletesen alkalmas, hiszen szép savai, gyümölcsössége, jó szerkezete mindezt garantálja. Persze nagy borok készítéséhez megfelelő kezekre is szükség van – ami a kékfrankoson is túlmutat.”

A bikavér a komoly vörösborok mezőnyében pont a kékfrankosalap miatt az elegánsabb iskolához tartozik, és e tulajdonságának megfelelően érdemes ételekkel társítani. Horkay András, a Central European Wine Institute igazgatója, oktatója a következő tippekkel szolgál a bor- és ételpárosítás kapcsán: „A bikavérek élénk savtartalmuk miatt a zsírosabb ételek, fűszeres aromájuk okán pedig az enyhén pikáns fogások mellé is jó választásnak bizonyulnak, így a tradicionális magyar konyha receptjei közül sok magától értetődően felmerül. A sertésszűzön, a borjúpörköltön, a borsos fűszerezésű tokányokon túl akár egy tartalmasabb szárnyas, például kacsa- vagy libacomb mellé is ajánlhatóak.”

Jegyvásárlás: Bikavér Párbaj

Forrás: travelo.hu